Született: 1920. május 29., Budapest
Elhunyt: 2000. augusztus 9., Kalifornia
Szakterülete: közgazdász, professzor
Nobel-díj: Egyensúlyelemzés tanulmányozása erdménye, játékelmélet és a gazdasági érvelés
Harsányi János (Budapest, 1920. május 29. – Berkeley, Kalifornia, 2000. augusztus 9.), John Charles Harsányi: magyar származású Nobel-díjas amerikai közgazdász, a játékelmélet, azon belül pedig főként a nem kooperatív információs játékok, az úgynevezett Bayesian-játékok kutatója, illetve azok közgazdaságtanon belüli alkalmazásának megteremtője. Fontos hozzájárulást nyújtott a játékelmélet és a gazdasági érvelés alkalmazásához a politikai és erkölcsi filozófia terén (konkrétan az utilitarizmus etika szempontából), valamint döntő jelentőségű volt egyensúlyelemzés tanulmányozása erdménye. Munkája eredményeként John Forbes Nash-sal és Reinhard Seltennel megkapta az 1994-es közgazdasági tudományos Nobel-díjat. Marx György szerint ő is egy volt a marslakók közül.
Harsányi János 1920. május 29-én született Budapesten, Harsányi (született Gombos) Alice és Harsányi Károly zuglói gyógyszerész, gyógyszertár tulajdonos gyermekeként.Szülei egy évvel születése előtt kikereszkedtek zsidó vallásukból római katolikussá.
Édesapja a Fasori Evangélikus Gimnáziumba íratta be, melynek színeiben a nagy hagyományokkal rendelkező Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok (népszerű rövidítése: KöMaL) kitűnő tehetségű feladatmegoldójává vált, valamint első díjat nyert a középiskolás diákok Eötvös matematikaversenyén.1938-ban megszerzett érettségije után matematikát és filozófiát kezdett hallgatni, édesapja azonban 1939-ben Franciaországba küldte, hogy a Lyoni Egyetemen tanuljon tovább vegyészmérnöknek. A második világháború kitörése miatt azonban visszatért Magyarországra, hogy aztán a Budapesti Egyetemen (ma Eötvös Loránd Tudományegyetem) édesapja kedvéért – aki egyetlen gyermekére akarta hagyni a patikáját – gyógyszerészeti tanulmányokat folytasson. Egyetemistaként a háború alatt katonai halasztást kapott.1944-ben megszerezte diplomáját.
Zsidó származása miatt 1944 májusától novemberéig munkaszolgálatos volt Budapesten. 1945-ben századát Ausztriába deportálták, ő azonban megszökött a pályaudvarról, és Raile Jakab jezsuita szerzetesnél bujdosott a Mária utcai kolostor pincéjében. Önéletrajzában így írt erről: „1944 májusában behívtak munkaszolgálatra, Pest környéki gyárakban kellett árut vinnünk. Október 15-én Szálasiék átvették a hatalmat, de minket egy ideig a vatikáni védlevél megóvott. Nemsokára azonban kivittek a pályaudvarra deportálásra. Láttam, hogy itt a döntés pillanata. Nagyon sajnáltam otthagyni a hátizsákomat és szép pulóverem. A végén mégis otthagytam. Elég jó télikabát volt rajtam, az Északi teherpályaudvaron sok civil is sétált. Így levettem a sárga karszalagom és elvegyültem az emberek közt és szépen kisétáltam a pályaudvarról. A Mária utcai jezsuita rendház főnöke adott menedéket. Többször volt nyilas razzia, de házkutatás során nem találtak meg a nyilasok, pedig nem lett volna nehéz megtalálni engemet. Azt hiszem megvesztegették őket. 1945. január 17-én érkeztek meg az oroszok, akkor lettem újra szabad."
Később előadásokat hallgatott a Katolikus Hittudományi Főiskolán. 1946-tól filozófiát hallgatott, 1947-ben doktorált, majd Szalai Sándor szociológiai intézetében tanársegéd lett. 1948-ban a gyógyszertárak államosítása után leendő feleségével, Klauber Annával Ausztriába menekült. 1950-ben Ausztráliába emigrált, ahol három évig gyári munkásként dolgozott. 1954-1956 között a Brisbane-i Egyetemen közgazdaságtant tanított. 1956-ban Rockefeller-ösztöndíjat kapott a Stanford Egyetemre. Kenneth Arrow mellett 1958-ban közgazdasági doktorátust szerzett. Disszertációjának címe: A Bargaining Model for the Cooperative n-Person Game. Főként matematikát és statisztikát tanult. 1958-ban feleségével visszatért Ausztráliába, és a Canberrai Egyetemen lett kutató. Arrow segítségével 1961-ben a Detroiti Egyetemen kapott állást. 1964-ben a Kaliforniai Egyetem professzora lett. Ekkor született egyetlen gyermeke, Tom.
A Berkeley-n a tanítás mellett Harsányi kiterjedt kutatást folytatott a játékelmélet területén. Harald Kuhn, Neumann János egykori Princeton Egyetemi hallgatója, akinek már volt több játékelmélettel kapcsolatos publikációja volt, ösztönözte őt a játékelmélet további, mélyebb kutatására. A megoldandó, alapvető problémát az jelentette, hogy a vetélkedő játékosok többnyire nincsenek minden információ birtokában és nem ismerik az ellenfél kártyáit (bombáit, rakétáit) és szándékait sem, ezért tárgyalniuk kell. Harsányinak sikerült visszavezetnie ezt a problémát Neumann "jól informált játékosok" elméletéhez. "Tavaly ebből lett a Nobel-díj"– summázott egyszerűen 1995-ben, haza–, Magyarországra látogatásakor.
1966 és 1968 között Harsányi egy játékteoretikus csoport tagja volt, amelynek feladata az Egyesült Államok Fegyverzet-ellenőrzési és Leszerelési Ügynökségének történő rendszeres tanácsadása volt, a Mathematicával, a Princetoni Egyetem tanácsadó csoportjával, a fentebb már említett Harold Kuhn és Oskar Morgenstern vezetése mellett.
1994-ben – John Forbes Nashsel és Reinhard Seltennel megosztva – „A nem kooperatív játékok elméletében az egyensúlyelemzés terén végzett úttörő munkásságért” elnyerte a közgazdasági Nobel-emlékdíjat.
Élete végén Alzheimer-kórban szenvedett. 80 évesen, szívrohamban hunyt el.