Született: 1862. június 7., Pozsony
Elhunyt: 1947. május 20., Messelhausen
Szakterülete: fizikus, professzor
Nobel-díj: katódsugaras vizsgálatokra alapozott atommodell
Pozsonyban végezte az elemi, majd a reáliskolát. Családja németül beszélt, de ő magyar iskolába járt és magyar nevelést kapott, de a későbbiekben már ragaszkodott német nemzetiségéhez és nem érezte magát magyarnak. Hároméves korában meghalt édesanyja Baumann Antónia, ezért nagynénje Baumann Anna nevelte.
A Lénárd család a 17. században Tirolból költözött Magyarországra, míg édesanyja családja, a Baumannok Bádenből eredtek.
Klatt Virgil volt a fizikatanára, aki később a munkatársa lett. Apja, id. Lénárd Fülöp borkereskedő volt és kívánsága szerint borkémiát tanult Bécsben, mert szerette volna, ha borüzletét fia folytatja. Mivel azonban az ifjabb Fülöpnek nem vált kedvére ez a tanulmány, ezért Budapesten felvette a kémiát Than Károlynál. Heidelbergben és Berlinben ezenkívül matematikát hallgatott. Doktorátusát 1886-ban szerezte meg a Heidelbergi Egyetemen. Eötvös Loránd engedélyével rövid ideig a Budapesti Tudományegyetemen is dolgozott.
Főleg Németországban munkálkodott, a katódsugarak tulajdonságait kutatta. Sikerült a katódsugarakat (elektronokat) a nagyon ritka gázzal töltött kisülési csőből egy vékony fémfólián át kivezetnie – ez a kivezető nyílás lett az ún. „Lénárd-ablak”. Súlyos problémát okozott, hogy abban az időben úgy vélték, hogy
1. az atomok áthatolhatatlanok,
2. a fémek atomjai szorosan illeszkednek egymáshoz,
tehát az elektronoknak a fémben el kellett volna nyelődniük. Lénárd arra a következtetésre jutott, hogy az atomok belsejében csak egy egészen kis tartomány áthatolhatatlan. Ezeket a tartományokat intenzív erőtereknek képzelte el és „dynamidáknak” nevezte el őket. Ez a modell J. J. Thomson atommodelljének kidolgozásáig volt érvényesnek tekinthető.
A fotoelektromos hatásra adott magyarázatát általában ma is elfogadják. Ezért és a katódsugaras vizsgálatokra alapozott atommodelléért 1905-ben fizikai Nobel-díjat kapott. A Magyar Tudományos Akadémiával élete végéig fenntartotta a kapcsolatot. Körülbelül száz tudományos cikke jelent meg és két könyvet is írt.